Sípszó után – Arday Dominikkal

„Sípszó után” című rovatunk heti alanya Arday Dominik. Csapatunk védője a Putnok FC idei tétmérkőzései közül valamennyin pályára lépett és stabil munkájával, megalkuvást nem tűrő játékával segítette együttesünket a sikeres szereplésben. Sorozatunk aktuális részében ő válaszolt kérdéseinkre.

– Először is megkérnélek, mondj néhány szót a fiatal korodról. Hol születtél, hol jártál iskolába, miként emlékszel vissza erre az időszakra??

„Gyöngyösön születtem, általános iskolába 12 éves koromig itt jártam, aztán azt a Puskás Akadémián fejeztem be. Később a középiskolát Budapesten végeztem, ott érettségiztem. Már akkor is oda mentem, ahová a foci szólított.”

– Mi az amit mindenképp érdemes tudni rólad? Mik a legfontosabb tulajdonságaid?

„Maximalista és nagyon elhivatott vagyok, mindig a 100%-nál is többre törekszem. A végsőkig kitartó és teherbíró, úgy érzem ezáltal sikerült eddig felülkerekednem minden nehézségen. Emellett megbízható, barátságos és szerintem jó csapatjátékos is vagyok. Igényes vagyok magamra, a környezetemre, szeretem, ha minden jó és úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretném.”

– Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással? Kipróbáltad magad esetleg más sportágban is?

„Gyöngyösön 7 évesen kezdtem focizni a Sportiskola, az Energia SC és a GYAK színeiben. Itt a futball mindhárom formája, a nagypálya, a futsal és a strandfoci is ment párhuzamosan, nagyon sok sikerrel, köszönet érte akkori edzőimnek. 12 évesen kerültem a Puskás Akadémiára, majd onnan középiskolás koromra a Vasas Kubala Akadémiára, innen pedig a Ferencvároshoz. Szóval az én életemben nem volt más sportág, mióta az eszemet tudom, csak focizni akartam.”

– Ha most nem futballoznál, akkor szerinted mivel foglalkoznál? Mi áll hozzád a legközelebb?

„Valószínűleg a legjobb barátommal csinálnék valamit, ami autóval, vezetéssel vagy a televíziózással kapcsolatos, esetleg a bátyám vagy apukám vállalkozásába szállnék be.”

– Van olyan családtagod aki rendre látogatja a csapat hazai mérkőzéseit. Egy-egy mérkőzés után szoktatok beszélgetni a találkozóról? Fontos számodra a jelenléte?

„Igen, a nagyapám minden hazai mérkőzésre elkísér, nagyon fontos számomra a jelenléte és a támogatása. Nagy szerencse számomra, hogy nagymamámmal és a nagynénémmel itt laknak a közelben, így én minden nap „haza” megyek és mindig számíthatok rájuk. A szüleim és a testvérem távolabb élnek, így ők csak ritkán láthatnak élőben a pályán, de természetesen a közvetítéseket mindig figyelik. De velük és papával is minden héten megbeszéljük a mérkőzéseket.”

– Van példaképed, kedvenc bajnokságod, csapatod?

„Kicsi korom óta a Barcelona a kedvenc csapatom és Messi a legjobb játékos. Minden bajnokságot szoktam nézni. Példakép? Hát, még a Puskásnál mondta az egyik edzőm, hogy olyan vagyok, mint Fábio Coentrao, régebben pedig Pepe játékát szerettem.”

– Milyen a kapcsolatod a szurkolókkal, hogy érzed magad a városban?

„Putnokra már másodszor igazoltam, először is jó volt, de most azért egészen más. Nagyon jól érzem magam, szuper csapat alakult belőlünk. Mindenki motivált, hajt, küzd, nagyon jóba vagyunk egymással és a stábbal is, ami nagyon fontos, hogy működik a kémia a csapat és edzők között. Hétről hétre ez a legfontosabb, hogy elérjük a célunkat, ami nem valósulhatna meg a „12. játékos”, a szurkolók nélkül! Úgy érzem nagyon szeretnek minket a városban, jó látni, hogy egyre többen jönnek a mérkőzésekre, még idegenbe is, ez plusz motivációt és erőt ad a csapatnak.”

– Mi az amire a legbüszkébb vagy eddigi pályafutásod során? Illetve mi az amire a futballon kívül a legbüszkébb vagy életed során?

„A legbüszkébb eddig az U-17-es Európa Bajnokságra, és minden utánpótlás és felnőtt mérkőzésemre vagyok. Arra, hogy a nagyszüleim – akik már nincsenek velem – párszor láthattak focizni a televízióban, hogy nagy klubokban futballoztam, nagy nevű edzők tréningjein vehettem részt és így folyamatosan tanulhattam és fejlődhettem. Arra, hogy a családom feltétel nélkül, mindig támogat, és arra, amilyen emberré váltam az eddigi nem túl könnyű pályafutásom során.”

– Mivel töltöd a szabadidőd, mi a hobbid?

„A szabadidőmet – mivel elég kevés van – nagyon megbecsülöm és tartalmasan töltöm. Meglátogatom a családomat és a többi időt a barátaimmal Gyöngyösön és leginkább Pesten töltöm, ahol mindig van valami program, ahol teljesen ki tudok kapcsolódni.”

– Mik a kedvenceid? Kedvenc zene, film, étel?

„A kedvenc film is kiskoromhoz kapcsolódik, a Halálos Iramban filmek végig kísérnek. Zene sok kedvenc van, de mondjuk a latin típusú zenéket szívesen hallgatom. Étel a hús, szinte bármilyen formában, egyébként elég válogatós vagyok.”

– Van háziállatod? Milyen állatokat kedvelsz?

„Háziállat? „Keresztapja” vagyok a bátyáméknál Bigyónak, a brit cicának és Sütinek a bichon kislánynak. Nekem ez egyenlőre éppen elég.”

– Mennyire vagy elégedett az eddig elért eredményeiddel? Ha lehetne változtatnál valamin?

„Büszke vagyok mindarra, amit eddig elértem, ahol eddig megfordultam, akikkel idáig játszhattam. De soha nem vagyok teljesen elégedett magammal, mindig többet és jobbat szeretnék kihozni magamból, feszegetve a határaimat. Hiszek benne, hogy minden van valamiért, úgy történik, hogy abból tanulni lehessen és jobb jöjjön, ezért talán nem változtatnék semmin. Talán annyi, hogy a mai fejemmel elfogadtam volna az olaszországi SPAL szerződését.”

– Milyen rövid, illetve hosszú távú céljaid vannak a jövőt illetően?

„A céljaim és a vágyaim továbbra is – mint évek óta – változatlanok. Minél többet fejlődni, folyamatosan pályán lenni, minél magasabb osztályban futballozni. Most a legfontosabb, amiért napról napra maximálisan hajtok, hogy a csapattal elérjük a kitűzött célt, hogy megharcolva és megérdemelten feljussunk az NBII-es bajnokságba. Ez így lesz, ennek így kell lennie!! Aztán pedig… Minél tovább, minél feljebb, határ a csillagos ég! Mindegy, csak foci legyen!”