A bajnoki hajrá következik – Szala Ákos vezetőedzővel beszélgettünk

Tíz mérkőzés zajlott már le az NBIII 2024/2025-ös kiírásának visszavágó sorozatából. A tavaszi időszak tíz találkozójából a Putnok FC kilenc alkalommal győztesen hagyhatta el a játékteret. A sorozatban megszerzett kilenc győzelmet számláló sorozat a legutóbbi fordulóban a Karcag otthonában szakadt meg, csapatunk azonban így is harcban van még a bajnoki aranyért 5 fordulóval a szezon vége előtt. A tavaszi időszakról Szala Ákost, a Putnok FC vezetőedzőjét kérdeztük.

– Szenzációs tavaszt produkál a Putnok FC, mint a csapat vezetőedzője miként értékeled ezt az időszakot?

Szala Ákos: Az elmúlt időszakban tudatosan változtattunk a játékunkon. Kevésbé támaszkodunk egy-egy kiragadott pillanatra, hanem egy összefüggőbb gondolkodásmódot alakítottunk ki. Ez segített még több értelmet nyerni a fejlesztésben és az általunk létrehozott struktúrában – rendszerszintű fejlesztést eredményezett. Nem kizárólag a jó egyéni teljesítményekre építünk, hanem arra, amit a játékosok egymás között hoznak létre, mert a csapatunk erejét nem csak a játékosok egyéni teljesítményének minősége, hanem a pályán köztük lévő kölcsönhatás mutatja meg. Ezt egyre magasabb szintre tudjuk juttatni, de nagyon sokat is tudunk még fejlődni. A tavaszi bajnokságot vezetjük, aminek örülök, de igazából annak a folyamatnak örülök ahonnan ahová jelenleg eljutottunk. 2 pontra dolgoztuk le a hátrányunkat 11 pontról és lőtávolban vagyunk a bajnoki cím újbóli megszerzéséért. Azt gondolom ezt október elején, de akár a téli felkészülési időszak alatt is aláírtuk volna, hogy így álljunk 5 fordulóval a vége előtt.

– A téli időszak alatt sikerült olyan játékosokat igazolni, akik hamar alapemberré váltak a csapatban, nagyban befolyásolták ők a sikeres tavaszi időszakot, illetve miben látod még a sikeres időszak legfontosabb tényezőit?

Sz. Á.: Egy csapat nem azért működik, mert mindenki külön-külön zseni. Azért működik, mert a játékosok tudnak és akarnak együtt alkalmazkodni-mozgásaikat, döntéseiket és szándékaikat sokszor a többiek cselekedetei alakítják. Megjelenik valamilyen szinten a felállási forma, de ez egyfajta keretrendszer, amin belül folyamatos a mozgás, a kommunikáció és a kapcsolódás a játékosok között. A szerkezet még minimálisan számít, de semmiképp nem egy merev sablonként. Nem az a cél, hogy minden cselekvési folyamatot irányítsuk, hanem az hogy olyan játékhelyzeteket alakítsunk ki, amelyek számunkra hasznosak. Ellenféltől függően ebbe bele kell nyúlni, hogy hol akarunk bizonyos helyzeteket létrehozni és meg kell adni a feladatkorlátokat a játékosoknak, hogy igazán jó összhang alakuljon ki köztük a pályán. Érezni kell, hogy mikor kell csak hagyni, hogy a játékosok közötti folyamatok lejátszódjanak. Sokszor nem is a taktikai hibát javítjuk, hanem a kapcsolatokat kell. Egy rossz időzítés, egy nem egyértelmű szándék, egy apró zavar is elég, hogy szétessen valami, ami addig működött. Ezért kell a hibák környezetét is megvizsgálni, nem csak a problémát elszigetelten megjavítani. Az edzéseink tervezésénél mostmár a legfőbb szempont az, hogy minél több interakció legyen. Olyan pillanatokat hozunk létre amiben a játékosok nem csak ismétlik a mintákat, hanem megértik miért és mikor történik meg bizonyos szituáció. Ebben a komplex rendszerben nem elég önmagában a sablonos minták ismételgetése. Ami a meccsnapon alakul ki az nem a sablonos minták ismétlésének az eredménye, hanem a közös kontextus, hogy a játékosok tudják hogyan mozogjanak, hogyan oldják meg együtt, hogyan alkalmazkodjanak együtt. Fontos, hogy mindig újítsunk minimálisan az elképzeléseinken, hogy ne legyünk kiszámíthatóak. Kevés játékost igazoltunk a télen, de pontosan rájuk, az ő karakterükre volt szüksége a csapatnak, mert egy nagyon jó alapunk már megvolt. A játékosaink minősége nélkül nem tudnánk egy ilyen komplex játékot játszani. Örülök, hogy velük dolgozok nap, mint nap. Ez az eddigi legjobb csapatom.

– Milyen az öltözői hangulat?

Sz. Á.: Minden játékosunk alkalmazkodó képes és első helyre teszi a csapat eredményességét, ez a kulcs. Jó közösséget alkotnak. Nyerő típusú játékosokról beszélünk, akik mindannyian a pályán akarnak lenni, de partnerek abban, hogy közösen legyünk eredményesek, mert az közös dicsőséget hoz. Nyilván egyszerre csak 11-en lehetnek pályán, de aki éppen nem kap szerepet a kezdő csapatban, ők rendszeresen úgy szállnak be a mérkőzésekbe, hogy hozzá akarnak tenni teljesítményükkel a csapat eredményességéhez.

– A Karcag elleni szakadt meg a kiváló széria, ettől függetlenül azonban még korán sincs vége az idénynek. Mik a tervek a hátralévő öt játéknapra, illetve mit látsz most a játékosaid szemében?

Sz. Á.: Koránt sincs vége és mindent meg fogunk tenni a végsőkig. Feldúltságot láttam mérkőzés után, ami néhány egyéni beszélgetés után érzésem szerint már tettre készségbe, dacba csapott át. Azt gondolom az a normális, ha most mindenki bizonyítani akar. A jelenben kell lennünk és ebből fakadóan ami tegnap, tegnapelőtt vagy akár 5 hónapja történt azt el kell felejtsük, mert ma már egy új, teljesen üres papírra kell írjunk. Bajnokságot nyerni nehéz, újra nyerni pedig még sokkal nehezebb. Mi tavaly nyertünk és most is versenyben vagyunk az első helyért. Nagy büszkeség lenne, ha újra bajnokok lehetnénk, ezzel valami egészen különleges, példátlan tettet hajtanánk végre. Ez a célunk és ezért mindent meg is teszünk.