Hírek

“PUTNOKFC.HU A HÍREK OTTHONA”

VÁRADY BÉLA EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK PUTNOKON

Nagyon mozgalmasra sikeredett az elmúlt vasárnap városunk sportéletében, benépesedett a Várady Béla Sportközpont miután délelőtt 10 órától a Putnok FC és a Gyöngyösi AK együttese játszott bajnoki mérkőzést, majd kora délután a KBSC FC fogadta a Vasas FC gárdáját az NB2 16. fordulójában.
A találkozót követően, 16 órától a sportpálya szomszédságában ünnepi pillanatoknak lehettek szemtanúi. A Vasas törzsszurkolóinak kezdeményezésére ugyanis Várady Béla egykori szülői házának falán egy emléktábla elhelyezésére, ünnepélyes avatására került sor.

Az egykori kiváló labdarúgó, korábban Putnokon és a Vasasban is futballozó Várady Béla emlékének tisztelgő eseményen részt vettek a Vasas és a Putnok szurkolói, valamint a Vasas vezetői, játékosai. Jelen volt Várady Béla özvegye, Judit (az alábbi képen Tamás Barnabás polgármester úrral látható) és testvére Várady Márta is. Külön öröm volt látni a Vasas felvidéki drukkereit is a rendezvényen.

IMG_5410

Az ünnepségen elsőként Tamás Barnabás köszöntötte a jelenlévőket, aki köszönetét fejezte ki a Vasas szurkolóinak a kezdeményezésükért, az esemény megszervezéséért és a Várady Béla iránt érzett soha el nem múló tiszteletükért.

Putnok város polgármesterének köszöntője után, Domonyai László, a Vasas FC klubigazgatója mondott ünnepi beszédet, melyet a Vasas Szurkolói Klub hivatalos facebook oldaláról egy az egyben mi is leközlünk:

Várady Béla emléktáblájának avatására

Január 23-án lesz öt esztendeje annak, hogy a Vasas labdarúgás évszázados történetének egyik legnagyobb, legszeretettebb csillaga, Várady Béla, mindössze 60 esztendősen elköltözött az örökkévalóságba.
Akkor Illovszky Rudi bácsi a mennyei Vasas labdarúgócsapatának örökös kapitánya hazahívta Bélát, mert hiányzott neki vagánysága, csibészes mosolya, gyorsasága és a senkivel össze nem hasonlítható lövő ereje, amitől rettegtek az ellenfél játékosai, ha szabadrúgáskor be kellett állni vele szemben a sorfalba.
Várady Béla ugyan nem itt, hanem az innen mintegy 12 kilométerre északra található Gömörszőlősön látta meg a napvilágot 1953. április 12-én, de a Putnoki Bányászban indult rendkívül gazdag, üstökösként felívelő labdarúgó pályája, amely 1977-ben egészen az európai ezüstcipő elnyeréséig repítette.

1971-ben került a Vasasba az isteni tehetséggel, adottságokkal megáldott, őserővel rendelkező labdarúgó, és 1983-ig, 338 mérkőzésen, 174 gólt szerezve szolgálta a piros-kék klubot, és boldogította az angyalföldi szurkolókat, akik mindezt csak a keveseknek kijáró rajongással hálálták meg.
A jelenkor focistái méltán tekinthetnék példaképüknek őt, aki az edzések után Mészáros Bubunak, a legendás válogatott hálóőrnek, még 2-3 órán keresztül rúgta a szabadrúgásokat és büntetőket, a Fáy utca egykori nyárfával ölelt edzőpályáján, akár már az éjszakába nyúló sötétségben is.
Bizony, ezt a szokást nem az angol David Beckham kezdte el, hanem már magyar elődei is folytatták, akik a labdarúgás mesterségét olyan edző óriásoktól tanulhatták, mint Illovszky Rudolf vagy Baróti Lajos.
A rajongó közönség ebből az alázatos munkaszeretetből annyit érzékelt, hogy a bajnoki mérkőzéseken Béla neki fut a szabadrúgás elvégzéséhez, majd a labda, mintha ágyúból lőtték volna ki, süvít a kapu felé, és a következő pillanatban együtt ünnepelt a Vasas tábor.

Ha ki kellene emelnem egyetlen gólját, a 188 közül melyet bajnoki és válogatott meccseken lőtt, akkor a Népstadionban a 70-es években egy kettős rangadóbeli találatát emelném ki. Az ellenfél kapusa a 16-os előterében álldogált, amikor Béla a felezővonalnál megkapta a labdát, lépett egyet, felnézett, látta, hogy a hálóőr távol van kapujától, majd abban pillanatban döntött, és laposan, elemi erővel meglőtte a labdát. Az ellenfél kapusa kétségbeesetten rohant vissza a kapuja felé, de a fű felett suhanó labda a jobb kapufa mellett utat talált a hálóig. A gyepmesterek legendáriuma szerint e Várady Béla bomba után kiégett a fű, és abban a vonalban azt újra kellett cserélni.

Ám gyönyörű, és felejthetetlen pályafutásának voltak balszerencsés állomásai is.
Az 1972-es müncheni olimpiára címvédőként érkező válogatottunk esélyes volt a végső győzelemre, sőt a magyar és nemzetközi közvélemény már előre a nyakunkba akasztotta az aranyérmet. A 19 éves Várady Béla tagja volt a válogatottnak ám a döntőben Lengyelország meglepetésre 2-1-re legyőzte csapatunkat, így megfosztva a magyar válogatottat az olimpiai bajnoki címtől. Döntőbeli gólunkat Várady lőtte!

Aztán elérkezett az 1976-77-es bajnoki idény – ami az eddigi utolsó bajnoki címünk miatt oly kedves minden Vasas szurkolónak – amikor is 36 találatával hazai gólkirály lett és az aranycipő legfőbb várományosa. Ám egy román labdarúgó (Dudu Georgescu) megelőzte, bár némileg szokatlan módon, mert az utolsó 3 fordulóban „rúgattak vele” több mint egy tucatnyi gólt az ellenfelek.

Aztán elkövetkezett 1978-as argentínai világbajnokság, melynek selejtezőiben Béla oroszlánrészt vállalt a csapat győzelmeiből, ám a VB előtt pár hónappal megsérült, így bár elutazott a csapattal, de egyetlen egyszer sem léphetett pályára.Talán más eredmény született volna Argentína, Olaszország és Franciaország ellen, ha Béla is a pályán lehet.

És idesorolhatjuk a sors kegyetlen fintoraként, hogy azok a félelmetes combok életének utolsó éveiben már nem működtek tökéletesen, ami miatt Béla már nagyon nehezen tudott járni.

De szíve rendre kihozta imádott pályájára. És az egykori Illovszky stadion eredményjelzőjétől balra eső sétányon korábbi játszótársával, Komjáti Bandival örvendeztek, vagy keseregtek az utódok játékán. Amikor a Vasas drukkerek meglátták őt sosem maradt el a legendás rigmus: „Várady Béluska, úgy lő, mint a géppuska.”
És olyankor rendre legördült egy-egy örömkönnycsepp Béla mosolygós arcán.

Várady Béla a Vasas Örökös Bajnoka.
A Putnok VSE pályáját (ahol 17 éves koráig nevelkedett) még életében, 2012. augusztus 25-én róla nevezték el, és a Sporttelep idén nyártól már nevéhez méltón meg is újult.
Egy bölcs mondás szerint: „Az igaz ember emlékezete áldott”
Várady Béla a halhatatlanság ajándékát már elnyerte: mert míg él a Földön Vasas szurkoló addig mindig szeretettel fognak emlékezni róla, miképpen most is.

Várady Béla!
Csodálatos balláb, ezüst cipő, piroskék szív!
Sosem felejtünk!!!!

Az ünnepi beszéd után Várady Márta (Várady Béla testvére), Domonyai László, a Vasas FC klubigazgatója és Tamás Barnabás, Putnok város polgármestere közösen leplezték le az emléktáblát, amelyet hatalmas taps övezett, majd a Vasas szurkolók idézték fel a Béláról költött, annak idején gyakran elhangzó rigmust: “Várady Béluska, úgy lő, mint a géppuska!!”

IMG_5465

IMG_5472

IMG_5482

A megható pillanatok után az emléktábla megkoszorúzására került sor, majd a ház jelenlegi tulajdonosa, Koós Józsefné köszöntötte a jelenlévőket. Szívhez szóló mondandójában felhívta a figyelmet, hogy a háza ajtaja minden Várady Béla szurkoló előtt mindig nyitva áll és szeretettel fogad aki lerója kegyeletét az ház falán elhelyezett emléktáblánál.

IMG_5498

Az ünnepi pillanatok képekben /a fotókat a Putnok Városi Televízió munkatársa, Nagy Krisztián készítette/:

IMG_5375

 

IMG_5390

IMG_5428

IMG_5431

IMG_5400

IMG_5452

IMG_5469

IMG_5556

 

 

Válasz írása